Molnár Péter vagyok. 1979. február 17-én születtem, Budapesten. Végzettségemet tekintve programozó, meg általános orvos vagyok. Ami a munkahelyeimet illeti, hát… szóval 15 éves koromtól kezdve sok mindent kipróbáltam. „Pakolgattam” egy fatelepen, labdát szedtem az országos strandröplabda bajnokságon, ebédet hordtam, rovart irtottam, szórólapokat osztogattam, egy keveset programoztam, nyolc és fél évig rendszergazda, illetve irodamenedzser voltam, dolgoztam kórházban, tanítottam, oktattam, orvosi ügyeletet teljesítettem, Indonéziában orvoskodtam, orvoslátogattam, bemutatókat, elõadásokat, tájékoztatókat tartottam, belefolytam az „üzleti életbe”. Ami az egészségügyi-orvosi irányvonalat, az oktatást (ami jelenleg szintén szorosan kapcsolódik az orvostudományhoz), a bemutatók, elõadások szervezését illetve megtartását és a kereskedelmi-vállalkozói tevékenységet illeti: ezeket jelenleg is ûzöm. Összefoglalva a jelen helyzetet: olyan munkát igyekszem végezni, ami folyamatos kihívást, tanulási és fejlõdési lehetõséget, idõnként „kalandot” jelent számomra; amit igazán szeretek végezni; amivel – hitem szerint – másoknak sokat tudok segíteni, másoknak tudok adni „valamit”; és nem utolsó sorban olyat (a felsoroltak közül azért egy ilyen is akad), amely anyagi szempontból is lehetõvé teszi, hogy éljem, és ne csak túléljem az életem.
A hobbijaimról azért szeretnék pár szót ejteni, mert véleményem szerint azok nagymértékben meghatározzák, hogy milyen emberek vagyunk. Legtöbb hobbinak nevezett tevékenységemet jól lehet képekkel szemléltetni, de ehelyütt erre nincsen mód. A "teljesség" kedvéért felsorolom azokat, és egyben utalok arra, hogy a honlapomon (pmolnar.extra.hu) részletesebb információk is fellelhetők rólam és a "hobbijaimról". Jöjjön a felsorolás: barlangászás, hegy- és sziklamászás, túrázás, úszás, kajakozás, kenuzás, evezés, kerékpározás; olykor-olykor pedig triatlonozásra és futásra is vetemedem. A zenehallgatás, olvasás, színházba, operába, hangversenyre járás meg sokaknál a „standard hobbik” közé tartozik . Ez nálam sincs másképpen. A (klasszikus) zene talán közelebb áll hozzám az átlagosnál. Valószínûleg ez az oka annak is, hogy a mai napig elõfordul, hogy énekkarban énekelek. Hívhatjuk ezt is hobbinak. Táncolni is nagyon szeretek, bár manapság elenyészően ritkán teszem ezt. (Alsó tagozatban az úszás, a zongorázás, a szolfézs, a cselgáncs és a kajakozás mellett 4 évig balettoztam, illetve 2 évig magyar néptáncoltam is. Imádtam…) A táboroztatást és a gyerekekkel való foglalkozást emelném még ki, mint nem szokványos hobbi-tevékenységet. Ezt 15 éves korom óta igyekszem ûzni.
Vannak olyan általam végzett tevékenységek, amik valahol félúton vannak a munka és a hobbi között. Ilyen például a Barlangi Mentõszolgálatban (egyelőre negyed árbóccal) folytatott ténykedésem is.
Ami most a ("természet szeretete és tisztelete" mellett) a legfontosabb számomra az nem más, mint hogy a lehető legtöbb barátomnak, ismerősömnek, azok ismerőseinek stb. megmutassam a lehetőséget, hogy manapság, a valóban nehéz idők ellenére is lehet egészséges, testileg és lelkileg is kiegyensúlyozott életet élni. A recept nem is túl bonyolult. Én is aszerint jártam és járok el, és lám-lám az egészségem egyre jobb (pl. "elmúlt" a 7 éves korom óta fennálló, igen súlyos allergiám; képes vagyok végre úgy fogyni, hogy nem szenvedek, és nem hízom vissza a leadott kilókat), a pénzem egyre több, és a barátaim mellett olyan emberek - akiknek valamiben vagy valamivel segítettem (pl. valamilyen egészségügyi probléma megoldásában, vagy az anyagi boldogulásban) - is hálásak nekem, akiket pár hónapja, napja, órája még nem is ismertem. Ezt egyben munkának és hobbinak is tekintem, és nagyon szeretem...
Azt hiszem egyelőre elég, valakinek pedig talán sok is volt belőlem ennyi.
Köszönöm, hogy végigolvasta/végigolvastad a "bemutatkozásom".