Fülészeti tevékenységem egyik fő profilja gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt olyan betegek fogadása, akik előzőleg már kaptak véleményt más orvostól, amely vélemény a magyarországi (és kelet-európai) szemléletből fakadóan túl sokszor feltételezi, hogy a probléma megoldása egyedül műtéti. Természetesen előfordul, hogy a műtéti javallattal én is egyetértek. Gyakrabban viszont belgyógyászati jellegű kezeléssel tudjuk a betegséget megszüntetni. E lehetőség hátterében nemritkán az húzódik meg, hogy a hazai gyakorlatban (nemcsak fül-orr-gégész kollégák esetében) az antibiotikumok használata során olyan elveket követnek, melyeket más országokban már túlléptek. A két gyakori hiba, hogy egyrészt túl gyakran kezelnek ismeretlen, sőt nemegyszer tudottan vírusos eredetű betegségeket antibiotikumokkal, másrészt az indokoltan használt antibiotikum adagja, és/vagy időtartama elégtelen. Ilyenkor a gyógyulás elmaradásából nem azt a következtetést szűrik le, hogy másképp kellett volna adagolni, esetleg kiválasztani az antibiotikumot, hanem hogy már csak a műtét segít.
Egy ilyen sikeresen elkerült műtét után természetesen alkalmam van nemcsak második, hanem első orvosként is kezelni a gyerekeket és felnőtteket, ami sokkal kellemesebb feladat.
Gyermekgyógyászként is igyekszem higgadtan dolgozni, nem módszerem a szülők ijesztgetése. Súlyosabb esetekben is vállalom a feladatot, mindent megteszek a kórházi kezelés elkerülése végett. Ez eddig tüdőgyulladás, pszeudokrupp, spasztikus hörghurut, hugyúti gyulladás, szalmonellás hasmenés esetén is mindig sikerült. Ilyenkor persze nem adom át a gondot a személytelen hétvégi ügyeletnek.
Gyerekgyógyászati tevékenységemben is nagy segítség a fülészeti gyakorlat.
Gyakran vizsgálok Magyarországon élő külföldi betegeket, amit nyelvtudásom (angol, német, francia, olasz, orosz) tesz lehetővé.